Ł!!

Elindultam az úton,
hazafelé.
Kabátom a földig ért,
közben dobálta a szél,
alatta a többiek.

A szövet alatt
nevetgélnek, dorbézolnak.
Én csak a fejemben
előre nézve
gondolatok után.

Ők fogyatkoztak,
ki-ki merre nyugovóra.
Én egyedül,
otthonom elhagyva,
egyenes,
hajnali úton,
tovább.

Vagy két óra is eltelhetett.
Borostám fagyos,
A szél még mindig fúj.
Feleszmélek.
A kabáton bal széle alá nézek.

Meglátlak.

Félsz, reszketsz, aggódsz.
Szinte sírsz.

 - Te még itt vagy?

 - Hát idáig kísértél?

Szívembe veszlek,
Megölellek.
Újra élek.

 - Ne haragudj rám.
Mondom halkan.

Megnyugtatlak,
Biztonságba teszlek,
Haza indulok.

a bajnokok szombat esti reggelije